Dr. Bedi Dóra állatorvos válaszol

2023. január 10, kedd 13:01

Dórát a gazdiéletről állatorvosként, az instagramról szakember szemmel és a felelős állattartásról kérdeztük.
Dr. Bedi Dóra klinikus állatorvos, tanácsadó, állatorvosi praxisvezető, valamint az Állatdoki Tippek instagram oldal megálmodója és szerkesztője. Férjével egy Maine Coon cica és egy Lagotto Romagnolo kutyus gazdái. 
 
Mesélj kérlek kicsit magadról pár mondatban, mi az, amit szerinted érdemes tudni rólad?
 
Bedi Dóra vagyok, 33 éves, klinikus állatorvos. Szintén állatorvos férjemmel élek, valamint egy Maine Coon cicával és egy Lagotto Romagnolo kutyussal.
 
Miért pont Lagotto Romagnolo, tudatos választás volt, volt már előzőleg kapcsolódásod a
fajtához?
 
A fajtaválasztás tudatos volt. Nagyon rég megtetszett, vele a gombászat is, de akkor még az országban egyáltalán nem lehetett velük találkozni. Majd egy szép napon besétált hozzám a kezelőbe Dr. Kincses Gyula (a Magyar Orvosi Kamara elnöke) lagottojával és akkor már biztosan tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyen kutyám. A férjem hobbija a természetfotózás, amelyet magas szinten űz, így sokszor vagyunk erdő közelében, ahol a fotózások idejére többnyire magamra maradtam. Így kézenfekvő volt, hogy amíg ő fotóz, mi majd tudjuk járni a természetet és gombászni.
 
Milyen szempontokat vettél figyelembe a fajta, és konkrétan a hozzád kerülő kutyus kiválasztásakor?
 
A fajta, ahogy mondtam, már rég egy vágyott szerelem volt, minden racionalitás nélkül is. Az életünkbe abszolút illeszkedik, mint családi kutya és majd, mint gombász “munkakutya”. Plusz hatalmas előny volt a macska extrémen hulló szőre mellett, hogy a kutyaszőrrel már nem kell birkózni. A legfontosabb az volt számomra, hogy olyan helyről válasszunk, ahol a kutyák idegrendszere és szűrései hibátlanok. Lagottonál azért rengeteg hisztis, szebben mondva “érzékeny” egyeddel lehet találkozni és ezt mindenképp szerettem volna elkerülni, ahogy a súlyos fajtabetegségeket is. Én egy vagány, okos, tevékeny kutyát akartam (és meg is kaptam!). A tenyésztő kiválasztása tulajdonképpen évekig tartott. Volt olyan kennel, ahol gyönyörűek a kutyák, de minden alkalommal mikor találkoztunk rendelői körülmények között, teljes kudarc volt bármennyire is kooperálni velük, az apróbb dolgokhoz is mindig altatni kellett őket. Voltak továbbá, akiknek nem voltak szép kutyáik, nem voltak megfelelően szűrve a szülők és a stabilitásuk is változó volt. A hosszas megfigyelés után egyértelmű volt kitől szeretnénk kölyköt. Ő ismerte a mi elvárásainkat és a kicsiket is, így tudott tanácsot adni, melyik apróságok illeszkednének hozzánk, majd mi dönthettünk az előbb említett szempontok szerint.
Mi az amivel előre készültél? Gondolok itt a felszerelések, de akár a kutyaneveléshez szükséges ismeretek be- és megszerzésére is.
 
Ajjaj! Hogy mivel készültem, azt nem részletezném, és nem is állítanám példának, mert kicsit túlzásokba estem az elején... Annyit mondhatok, hogy mire jött, volt egy játékláda tele elnyűhetetlen játékokkal, két kutyaágy, egy alap gyógyszer- és ápolókészlet és szarvasgomba a tréninghez. Voltak már kutyáim, így az alap ismereteim és az állatorvosi ismeretek az induláshoz elegek voltak (nálunk a macska is tud például ülni :D). Amikor Emma kutya beilleszkedett, akkor még az ovi előtt egy kedves leendő kollégám Luca, aki egyben kutyakiképző is eljött hozzánk és bő 3 óra alatt átbeszéltük mit és hogyan kellene csinálnunk. Azóta pedig oviba jár, illetve folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Lucával is, aki mindig készségesen segít, ha elakadok.
 
Mik Emma legjobb tulajdonságai a szemedben, és mi volt a legnagyobb kihívás, ami vele kapcsolatban ért benneteket az elmúlt hónapok során?
 
Vicces, mert a legjobb és a legrosszabb tulajdonságai egyeznek. Pontosan olyan, mint amilyennek elképzeltem, amilyennek szerettem volna. Egy rendkívül okos, vagány, kedves kis bohóc, aki szeret feladatot teljesíteni, önállóan is gondolkodni és a végtelenül kitartó. Ezek érvényesek tehát a jó és a rossz kontextusban egyaránt. A legnagyobb kihívás a szobakennelbe szoktatás volt, ahol extrém módon megjelent a kitartás, az önálló gondolkodás is. Volt jónéhány álmatlan éjszakánk. Azóta már a kennel a biztonságos pihenőhely számára. Korábban említetted, hogy nem igazán unatkozol, több helyen is helytállsz nap, mint nap. Miként sikerült ezzel összeegyeztetni a kutyagazdi létet? Sikerült kialakítani egy jól bevált napi rutint? Igen-igen, most elég extrém helyzetben vagyok. Egy magasabb stressz szintű teljes állást cseréltem le több apróra. Szerencsére a specialitásomat, az endoszkópot sem kellett elengednem. Így könnyebben elszabadulok az egyes munkahelyekről, többnyire én határozhatom meg mennyit vállalok. A gazdi létet egyre egyszerűbb mindennel szinkronizálni, ahogy Emmával összecsiszolódunk és mindketten fejlődünk és tanulunk a másiktól. Sosem kell 3-4 óránál többet egyedül lennie és többnyire tudom vinni magammal.
 
Hogyan oldod meg hétköznap Emma lemozgatását?
 
Kertes házban élünk, így az alap, hogy napi többször kimegyünk játszani és tanulni. Ezen kívül már egész ügyesen sétál, így heti többször elmegyünk a természetbe. Vasárnap pedig kutyaovi, ahol mindig ő a “partyfelelős”. Ezen kívül, nála a lemozgatásnál sokkal kardinálisabb kérdése az agyi fárasztás. Ha az nincs meg, akkor nehéz vele együtt lenni... :D Szereti a szimatszőnyegeket, logikai játékokat, na meg a szarvasgomba olajos galacsinnal tréningezni. Ezek jól lefárasztják.
Van kedvenc séta helyetek? Közös rituálétok, ami csak a tiétek?
 
A kedvenc séta helyünket a volt asszisztensem, Zsuzsi mutatta, ez egy nagyon szép, rendezett tanösvény. Persze ez még változhat, Emma 5 hónapos, még most nyílik ki a világ! Igen van rituálénk, de mára ez már teljesen családi rituálé, a hármunké.
 
Városban vagy a természetben töltötök több közös időt?
 
Egyelőre a városban, de ez idővel változik majd. Először, ha biztonságosabban behívható lesz, majd még inkább, ha megkezdi a szarvasgombász kutya képzését.
 
Érzel hasonlóságot a habitusod és az ő habitusa között?
 
Hajjaj... :D Anyukám szokta mondani, ha panaszkodom kicsit róla, hogy “Tényleg? Nem ismerős ez neked? Szerinted ki ilyen?”
 
Ha jól tudom, a kutyus mellett egy cica boldog gazdija is vagy. Jól kijönnek egymással, sikerült őket összeszoktatni?
 
Igen, ő Berlioz, 7 éves Maine Coon. Ő egy ilyen “macseb”. Valahol a macska és a kutya között van. Nagyon higgadt, békés. Jól kijönnek, időről-időre vannak mélyebb ismerkedési próbálkozások mindkét fél részéről, de az energiák még nagyon különböznek. Amikor Berlioz közeledne, Emma nagyon bepörög, így a cica visszahúzódik inkább. Most többnyire az van még, hogy Emma a kanapén fekszik, felette a támlán pedig Berlioz.
 
Van/volt szükséged külső segítségre Emma nevelésében? És olyan pont, amikor úgy érezted, ez túl nehéz? Ha igen, mi segített átlendülni?
 
Ahogy említettem, volt segítségem, Luca a kutyakiképző, aki nemsokára állatorvos kollégám is lesz. Tőle tudtam megtanulni például jól az egyértelmű tiltásokat. Azért, ha nem vagyunk ott fejben az elején, könnyen az ember fejére nőtt volna. Persze, hogy volt olyan, hogy túl nehéz! Emlékszem, hogy megegyeztünk a trénerrel, hogy az elején be kell áldozni az éjszakákat és felkelni hozzá 2-3 óránként és kivinni, ha sír. Így sokkal hamarabb válik szobatisztává. Ez így is történt. Vettem ki egy hét szabadságot és keltem körülbelül 1.5 óránként. A következő héten már dolgoztam, de szintén kelni kellett. Eljutottam lassan oda, hogy kivittem a kertbe és délután üveges tekintettel néztem magam elé és majdnem sírva fakadtam, hogy ezt én nem bírom tovább, mikor fogok aludni. Ekkor még nem ismertük egymást Emmával, de rájöttem, hogy sokszor csak “alibi” pisi van és inkább az esetek nagy részében arról van szó, hogy megértette, hogy sír és én meg jövök. Ezután volt megint egy pár álmatlan éjszakánk, amikortól én határoztam meg, hogy éjjel mikor kelek fel hozzá kétszer. Ahogy kézbe vettem az irányítást, már minden rendben volt. Szerencsére már rég átalussza az éjszakákat.
 
Ki a szigorúbb gazdi, te vagy a párod? Hogy jellemeznéd a kutyanevelési stílusodat?
 
Nem szigorúnak mondanám, mert ugyanúgy ott van a gyengéd szeretet is mindig, de egyértelműen én vagyok. Inkább következetes, mint szigorú. Tehát a stílus is ez. Emma kinti vagy benti kutyus? Ha benti, van számára tiltott zóna? Szigorú gazdik vagytok? Emma benti kutyus. Egyelőre az emelet el van zárva tőle babaráccsal, mert a korlát oszlopai miatt balesetveszélyes, plusz a cica rezidenciája is fenn van. Nem is próbál felmenni, így nincs probléma. A földszinten nincs számára tiltott zóna. Inkább a kanapét takartuk le... :D Szerintem az átlag gazdikhoz képes talán szigorúbbak vagyunk, igen.
 
Ő az első kutyusod? Ha nem, az előző négylábú társad inspirált a pályaválasztásban? Ha igen: ki vagy mi inspirált a pályaválasztásban?
 
Nem ő az első kutyusom és bár imádom őket, nem ők inspiráltak a pályaválasztásban. Én az a klisé vagyok, aki már az oviban azt mondta, hogy állatorvos lesz. Bár értelmiségiek, egyik szülőmnek, vagy családtagomnak sincs köze a hivatásomhoz. Mindig imádtam az állatokat, de nem azon az elvakult szeretgetős módon, hanem akkor is segíteni akartam. Egy kis településen nőttem fel. Kiszedegettem a gyíkokból a kullancsokat, összeszedtem a kipottyant fiókákat, vagy törött szárnyú madarakat. Mindig az állatok körül forogtam. Volt ahová a nyuszikhoz jártam, vagy a lovakhoz, de simán bemásztam a disznók közé is, aztán anyukám fél napig áztatott a kádban. Egészen picit gyerekként macskáink voltak, kutyák csak később. Az egyik kedvenc sztorim, mikor még a házunk kerítése nem épült meg teljesen, én körbejártam a környéket és macskatáppal hazacsaltam a kóbor kutyákat, ahol kartondobozból csináltam nekik házakat egymás mellé és jól megetettem velük Cili macskám összes kajáját. Apukám nem győzte elhessegetni a kutyákat. Annak ellenére, hogy a szüleim jobban szerették volna, ha humán orvos leszek, mégis az lettem, ami mindig is szerettem volna lenni. Hozzáteszem, a hivatásom valósága azért nem olyan romantikus, mint azt képzeltem.
 
Az Állatdoki tippek Instagram oldalon hétről-hétre osztod meg velünk a hasznosabbnál hasznosabb tanácsokat, tudnivalókat. Volt valaki vagy valami, ami inspirált az oldal létrehozásában?
 
Az inspiráció megvolt már nagyon rég. A tulajdonosok nyújtották azzal, hogy sokszor azok a gondos gazdik is mellényúlnak, akik igazán tettrekészek és érdeklődőek. Annyi irányból ömlik ránk az információ és nehéz laikusként eldönteni, hogy mi a hiteles. Azt is észrevettem, hogy sokszor nem kell agysebészetre gondolni, egészen alapvető dolgokban is előfordul félreértés, vagy tévesen rögzült információ. Ezekről a rendelőben vagy nincs idő beszélni, vagy nem merik megkérdezni. Így rég szerettem volna egy könnyen emészthető, tömören, de világosan magyarázó oldalt, ahol nincs jelen a pénz és a valós, vagy gazdik által feltételezett érdek. Minden esetre nagyon örülök annak, hogy van helye az oldalnak és olvassák a kisállattartók. Remélem majd egyre többen.
 
Mit jelent számodra a felelős állattartás?
 
Hú, erről nagyon sokat tudnék beszélni. Az írott törvény és a látott tapasztalataim alapján. Inkább azt mondanám, hogy már ott meg kellene állnunk, hogy ‘állattartás’. Itt kellene elkezdeni felelősen gondolkodni és a rosszabb/legrosszabb eshetőségekkel is számot vetni. A mai világban ott kezdődik a felelős állattartás, hogy ‘Megengedhetem-e magamnak, hogy állatot tartsak?’, ‘Ha anyagi, vagy egyéb, például egészségemet érintő válságba kerülök, tudom-e gondját viselni, vagy van-e olyan mentsvár, ahol ideiglenesen el tudom őket helyezni?’, ‘A kisállat balesete, vagy súlyos betegsége esetén meg tudom-e engedni magamnak a kezelést?’ Tudom, nagyon kemény kérdések ezek, de a társállatok tartása nem kötelező, ez mára luxus. Így a felelős állattartás számomra ott kezdődik, hogy aki ezekben a kérdésekben bizonytalan, vagy előre tudja, hogy gondban lenne, az nem vállal állatot.
 
Milyen állatorvosként fent lenni az Instagramon? Akadt már olyan pillanat amikor fogtad a fejed egy-egy poszt vagy sztori láttán, esetleg, amikor jelezted a gazdinak, hogy valamit nem jól csinál? Lehet nem szakmai szemmel nézni ezeket a tartalmakat?
 
Persze, van ilyen. Egyszer szembe jött egy bugyuta és veszélyes, oktatni kívánó poszt és ezt jeleztem nekik. Azt hiszem a válasz stílusából, hogy két tini üzemeltethette az oldalt mindenféle tapasztalat és képzettség nélkül. Később meg is szűnt. Hogy milyen állatorvosként fent lenni az Instagramon? Nincs benne semmi különleges számomra, mert csak érdek nélkül szeretnék korrekten informálni. Így amíg szakmailag korrekt marad, nem frusztrál az sem, ha látom, hogy nem állatorvos oldalak próbálják a posztjaimat koppintani. Kérdés, hogy nem szakemberektől ki mit fogad be és értékeli úgy, hogy hozzáértő forrásból származik az információ.
 
Mik a tapasztalataid, az emberek befogadóak a szakmai tanácsokra? Gyakran állnak le kötözködni? Fontosnak tartod ilyenkor „csak azért is” meggyőzni őket? Elsősorban az Instagramra gondolok, de természetesen nagyon érdekel a praxisod során szerzett tapasztalatod is.
 
Úgy gondolom, hogy többnyire befogadóak, igen. Velem nem sokan kötözködtek még, de olyan dolgokban, ami nem veszélyezteti az állat életét azonnal, vagy hosszabb távon, nem is állok le, hogy meggyőzzem őket. Ennyi rugalmasság szerintem belefér, bizonyos keretek között mindenki maga dönt arról, hogy hogyan él a kisállatával. Természetesen, ha olyat látok, ami veszélyes, akkor azonnal szólok. Rendelői környezetben is szeretem a tulajdonost partnerként tekinteni és ha az orvosilag nem ellenjavallt, akkor úgy segíteni, ahogyan neki is jó. Ha viszont valami olyan hiba van az állat ellátásában, ami az életét veszélyeztet(het)i, akkor kíméletlen vagyok. Ilyenkor is rávezetem inkább a gazdit a jó megoldásra, de ott nem állok le, amíg ki nem lyukadunk a helyes megoldásnál.
 
Állatorvosként van-e valamilyen tanácsod a kutyagazdiknak az őszi-téli időszakra?
 
Védekezzenek serényen a kullancsok ellen (télen is!)!
Kapjanak a kutyusok immunerősítőt!
Amelyik kisállat futiba/oviba/suliba/panzióba jár, javasolt a kennel köhögés elleni oltás!
Megszaporodnak ilyenkor a fagyálló mérgezések, így a gazdik fokozottan figyeljenek erre is!
 
This or That:
 
város vagy vidék
barf vagy táp/főtt étel
segítséggel vagy önállóan
online vagy személyesen
ember vagy kutya
kávé vagy tea
mozi vagy színház
film vagy sorozat
vers vagy regény
hegy vagy vízpart
 
A fényképeket Dr. Botond Ádám készítette.
Vissza a bejegyzésekhez